Lássuk milyenek a melankolikusok... Mint a többi személyiségtípusnak, nekik is megvannak a kiváló tulajdonságaik és néhány kevésbé nagyszerű is.

Tökéletes melankolikusoknak az egyik legnagyobb erősségük az analizáló képességükben rejlik. Kitünően látnak a dolgok mélyére, megtudják vizsgálni a problémák okait, megoldásokat hoznak fel, meg is oldják a problémát. Addig dolgoznak valamin ameddig el nem érik az eredményt. Ez a folyamat azonban különbözik a kolerikusokétól.  A kolerikusok is addig dolgoznak amíg el nem érnek valamit, de ők inkább a "Csináljuk, gyerünk, gyerünk!" hozzáállással, mondhatni "nyers erővel" törnek előre.

A melankolikusok kielemzik a helyzetet, megvizsgálják több szempontból és utána nyugodtan megvalósítják a dolgokat. Ezért érdemes például olyan munkát választani, ahol a precizitás, az apróságok észrevétele nagyon fontos. Például valamilyen tervező munkával kapcsolatos. Egy példának ott lehet az esküvői tervezők munkája. Itt nagyon fontos, hogy minden a helyén legyen, minden úgy legyen tökéletesen ahogy a mennyasszony elképzeli stb. Építészek között is nagyon sok melankolikus van, mivel ők a nyugodt elemző magatartásukkal,  megfontoltan kimagaslóan jó épületeket tudnak létrehozni.

A melankolikus tipikusan a semmiből képes nagyszerű dolgokat teremteni. Befelé forduló személyiségek, művészetre és szépségre is nagyon fogékonyak, ezért is van, hogy a legtöbb költő, festő, szobársz stb. mind-mind melankolikus személyiségtípusúak. Ugye, nagyszerű, hogy vannak melankolikusok? A költők, festők és művészek nagy része nem élne és meg lennénk fosztva attól a sok gyönyörű költeménytől és műtől amiket ők készítettek, ha nem volna ilyen személyiségtípus.

Ez a befelé forduló tulajdonsága azonban egy kis (na jó, néha nagy) hátrányt is jelenhet a társaskapcsolatainál. Egyszerűen azért, mert inkább elkerüli a felesleges locsogást. Nagyon céltudatos személyiség. Szeret rögtön a lényegre térni, nem érdekli a felesleges maszlag, mint például a szangvinikusokat, akik órákig tudnak beszélni mindenféle számukra érdekes, mások számára inkább hülyeségeknek tünő témákról.

Sajnos ez a befelé fordultság később, főleg idősebb kor felé, átfordulhat egy ilyen sajnálkozó, "mindenki utál engem" magatartásba. A melankolikusok ezt nagyon jól csinálják. Szinte keresik a kisebb-nagyobb hibákat, mások tevékenységeiben (ugye, nagyon jól tudnak analízálni dolgokat...), amikbe bele magyarázzák, hogy azok az Ő személyük ellen irányuló törekvések. Ezért néha kész művészet melankolikussal együtt élni. Szangvinikusok különös hátrányban vannak. Saját tapasztalat, tudom miről beszélek.

A probléma itt az, hogy míg a melankolikus eszméletlenül rendezett, mindent szeret a helyén tudni (ezt a maximumig csinálja, mindennek meg van a helye, mindennek meg van a sorrendje stb.), addig a szangvinikust ezek a dolgok úgy különösen nem hozzák lázba. Mivel egy szangvinikus mindig mindent széjjel hagy, nem figyel a részletekre, és könnyen elfelejt dolgokat, a melankolikus ezt úgy érzi, hogy őt akarják idegesíteni, és ilyenkor egy kisebb düh rohamot kap. Megoldás: Szangvinikus legyen egy kicsit rendezettebb (ismerje ki, mi idegesíti fel a melankolikust), melankolikus legyen egy kicsit lazább.

Egy másik tulajdonság amin a melankolikusoknak jó javítnai, az az állandó szomorúság, búval-béleltség. A szomorú arcot, á-l-l-a-n-d-ó panaszkodást az emberek kevésbé szeretik, ezért hajlamosak az ilyen embereket elkerülni. Ezért is érezheti a melankolikus, hogy nem szeretik, ellene vannak. Erre oda kell figyelni, mert nem annyira jó a kapcsolatainak.

Valamint a melankolikusok, mivel mindig rendezettek, elemzőek, szeretnek magas mércét állítani másoknak. Ha melankolikus szülők vagyunk például, figyeljünk rá, hogy esetleg egy flegmatikus vagy szangvinikus gyerkőcnek ne tegyünk túl magas mércét, mert nem fogja jól érezni magát. De ugyanígy igaz ez a barátainkra, ne kergessük őket örületbe az állandó megjegyzéseinkkel.

A másik oldalon ez a tulajdonság egy nagyszerű előny is lehet, mivel nagyon jó elemző szemünk van melankolikusként, könnyen tudunk másoknak segíteni, észrevenni olyan dolgokat, amikkel a másiknak problémája van, csak Ő nem látja. Ezért nagyon jó javaslatokat tudnak tenni problémákra és megoldásaikra a melankolikusok.

Lehetne még oldalakat írni a melankolikusokról is, de a lényeg: Ők is egy nagyszerű személyiségtípus a maga erősségeivel meg gyengéivel, szeressük őket! ;)

Működnek Neked a tanácsok?Használod őket? Tetszenek, vagy nem?

Írd meg itt alul a hozzászólások részben!