Kiegyensúlyozott, nem enged a szélsőséges érzelmeknek. Nem nyilvánul meg sokat, de ha valami munkát adnak neki elvégzi csöndben, és precízen. Nem árad belőle a pozitív hozzáállás, de a negatív dolgok sem kedvetlenítik el. Nagy vonalakban ilyen a flegmatikus személyiség.

Belőle is jó vezető lehet, mert szorgalmas és egy kis segítséggel (mert igazából magától nem hajt sikerre, nem akar szerepelni, inkább a csendes, na meg nagyon lassú típus, aki meghúzódik a háttérben)  könnyen a csúcsra juthat, már csak azért is mert könnyen kijön az emberekkel. Ez az egyik legnagyobb erőssége. Nem szerez haragosokat útközben, nem csinál ellenséget másokból a nyomulásával (mint ahogy például egy kolerikus személyiség) és nem nyom el másokat a szereplés vággyal, ahogy egy szangvinikus tenné.

Ezért is jó vezető, és szeretnek az emberek alatta dolgozni mivel nem noszogatja és erőlteti rá a gondolatait az alkalmazottaira, hagyja őket dolgozni a kedvük szerint. Ezt az emberek becsülik és szorgosan dolgoznak alatta.

Tehát az egyik legnagyobb erőssége a flegmatikusnak, hogy nagyszerűen kijön az emberekkel, a vitás feleket is könnyen kiengeszteli mivel nagyon türelmes, meghallgat másokat és időt ad mindenkinek aki kér tőle. Mondhatni nagyon jó diplomata. Szelíd és elegáns stílusa van általában, kellemes társalgó, kellemes hallgató. Míg másoknak tanulni kell a kommunikáció fortélyait, technikákat, addig egy flegmatikusnak ez egy természetes adottsága.

Nagyon türelmes személyisége van, emiatt könnyebben kezeli a stresszt is, nem idegesíti fel magát minden apróságon, nincsenek érzelmi kilengései. Kiegyezik azzal, amit hozott az élet.

A flegmatikus személyiségnek nem olyan a hozzáállása, hogy mindenhol a jót látja, igazából nincsenek annyira pozitív kijelentései, nem látja rózsaszínben a világot, de a rossz dolgok sem kedvetlenítik el, Általában csinálja amit mondtak neki, bár elég lassan, meg nehezen kezd neki.  Nem tör előre mint egy rakéta, csak szépen lassan, de azért halad, hogyha valaki sokat noszogatja.

Nagyon jól kijön a környezetével, eltűri a változásokat, könnyed személyiség. Nem erőlteti rá a véleményét és gondolatait másokra, inkább megy az árral, még ha néha ez azt is jelenti, hogy nem az történik amit ő akar. Ezért is annyira jó barát, és kedvelik mások.

Míg a szangvinikusak népszerűek és szórakoztatják az embereket, mindig a középpontban vannak és senki nem unatkozik körülöttük és ezért kedvelik sokan őket, addig a flegmatikusak azért „népszerűek” mert szelídek, nyugodtak, türelmesek és nagyon jó hallgatók. Pontosan ezért kedvelik az emberek, mert kiönthetik neki a szívüket, mindig meghallgatja őket.

Ez egyébként egy nagyon fontos kommunikációs „technika”, egy fontos tulajdonság amit mindenkinek el kéne sajátítani, tehát, hogy odafigyelünk másokra, meghallgatjuk őket. Az emberek nagyon szeretik ha elmesélhetik a bajaikat, „szerepelhetnek” valakinek, és a flegmatikusaktól ezt mindig megkapják.

Igazság szerint a „népszerű” szó egy flegmatikus esetén nem a legjobb választás, mert általában a háttérben marad, sokan nem is ismerik. Például egy iskolában vagy egy munkahelyen könnyen megeshet, hogy néha a „semmiből” jön elő és jut egy vezető posztra, pontosan azért, mert nem szerzett ellenségeket út közben, mindent jól megcsinált amit kellett neki, és nem nyomult túlságosan az elképzeléseivel. Csak ott volt a háttérben és csinálta amit mondtak neki.

Na ennyi jó után, már nagyjából ki is derülhet, hogy milyen negatív tulajdonságai vannak egy flegmatikus személyiségnek, amiken lehetne kicsit javítani.

Lehet, hogy a sok pozitívum között nem tűnt ki, de a békés flegmatikus egy elég lusta személyiség. Mindig fáradtnak látszik, és magától nem igazán kezd bele a munkába. „Ej rá érünk arra még” típus…Ha nem noszogatják és nem mondják meg neki mit csináljon, akkor marad egy helyben. Első jó tanács: Kezdd el irányítani a saját életedet és aktivizáld magad!

Igaz, hogy kedvelik az emberek mert kiönthetik neki a lelküket, de azt ne várják egy flegmatikustól, hogy majd szórakoztatja őket. Egyszerűen jó hallgató és tényleg ennyi. Nem fog vicceket mesélni, nem fog őrülten jó hétvégi programokat kitalálni. Inkább megkérdi tőled mihez van kedved, és ha nem túl megerőltető az ötlet akkor bele megy és csinálhatjátok.

De fontos kiemelni, hogy nem túl megerőltető és nem neki kell kitalálni. Ha más nem hoz fel ötleteket, akkor a flegmatikus inkább csak otthon ül és élvezi az édes semmittevést. Gondold el amikor két flegmatikus összekerül. Na, ott nem sok minden fog történni.

Ez az egyik negatívum amire oda kéne figyelni, hogy aktivizálják magukat. Néha napján találjanak ki valami újat, próbáljanak ki valami újat, csináljanak valami újat. Egy kicsit lelkesedni kell.

Az, hogy olyan jó barát abból is adódik, hogy nem vitatkozik, próbálja elkerülni a nézeteltéréseket, mondhatni halad arra amerre a legkevesebb baj és akadály van. Ezzel az a baj, hogy eszméletlen profi szinten műveli, olyannyira, hogy ha nem irtó szükséges nem is kommunikál.

Bárki csinálhat mellettünk bármit, mert ha flegmatikusak vagyunk, elintézzük egy „ühüm”-mel. Ez igazából csak később egy párkapcsolatban lehet probléma (de akkor nagyon), mert nem beszéljük meg a problémákat (nem csak a problémákat, hanem gyakorlatilag semmit) és a kapcsolat csak úgy-ahogy megy előre, pusztán azért mert nem firtatjuk a problémákat annak ellenére, hogy vannak. Aztán egyszer csak pár év után a flegmatikus úgy dönthet, hogy unja az egészet, összepakol és elmegy.

Ebből következik a másik baja, hogy sokáig nem dönt semmiben. Na nem azért mert gyenge akarata van, hanem inkább azért, mert nagyon lusta. Mivel nem akar akadályokba ütközni, nem akarja megerőltetni magát, ezért inkább félre rakja a döntést, hogy ne kelljen szembe nézni semmivel. Halogatja a dolgokat. Ha nem dönt, akkor nem kell a következmények miatt aggódnia sem…

Másik ok, amiért előfordul, hogy nem hozunk döntéseket, hogy nem akarunk konfliktusokat, mivel azok megint csak megerőltetők lennének. Ha megkérdezik, mit szeretnénk, kólát inni vagy narancslevelet, azt mondjuk, mindegy, amelyik nyitva van.

Mindent összevetve, a flegmatikusak is nagyszerűek, akárcsak a többi személyiségtípus és nélkülük sem lenne olyan jó a világ amilyen. Arra kell figyelni, hogy változtassanak az állandó lustaságon, próbáljanak lelkesedni a dolgokért ( legalább heti egyszer valami újért), fejezzék ki az érzelmeiket, kommunikáljanak, mondják meg nyugodtan ha valami nem tetszik és hozzanak gyakrabban döntéseket, nem kell halogatni az eseményeket…